IsmeretlenSzerző beküldött történetei

Nos, eljött ez a pillanat is. Életem nagy pillanata, mondhatom azt is, eddigi életem legnagyobb pillanata, lassan felfelé ívelő pályafutásom csúcsa, s egyben talán egy új lehetőség is, egy új karrier kezdete. S ebben a pillanatban, ebben a soha vissza nem térő, megismételhetetlen percben végigfutott agyamban múltam, az út, mely idáig vezetett.

Az autó lendületesen fordult fel a sztrádára, s pillanatok alatt felvéve a forgalom sebességét száznegyvenes tempóban hajtott a középső sávban. A férfi lazán, egy kézzel fogta a kormányt, másik kezével a mellette ülő lány barna combját simogatta finoman. Ragyogóan sütött a nap, s a lány enyhén hullámos, szőke, hosszú haja lágyan fodrozódott a lehúzott ablakon beáramló fuvallattól.

Furcsa dolog az álom, néha elszáll egy pillanat alatt, s hiába próbálod visszacsalni, újra-idézni illatát, a semmibe kapaszkodsz, a levegőt markolod, míg máskor beléd telepszik, nem enged, ott marad veled, s viszed magaddal egész nap, áthatja lényedet, még ha szabadulnál is tőle. Ilyen volt ez az álom is, a szerelmes álom a lányról, a csókról, az álomról.