Hányinger beküldött történetei

Flóra egy kitalált személy... nem ez agy mégsem igaz teljesen!
Flóra ugyanúgy él mint mi, mivel belőlünk tevődik össze. Ő olyan mint egy puzzle. Sokan adtak a lelkükből, a személyiségükből, az emlékeikből neki. Ebből a sok kis darabkából született ő...

A kisfiú szíve a torkában dobogott.
Kikászálódott az ágyból, és mint egy kismacska az éjszakában osont a lakásban.
Elérte úticélját. A Konyha. És ott volt fönn, amit keresett. Kicsi meztelen talpát a szekrény gombjának támasztotta. Így éppen jó. Felágaskodva elérte a fiókot. Kiemelte szerzeményét, és szinte szédült a mámortól...

Mert bizony volt. És itt jött a bibi. A bibi: Mások nem álltak meg annál a pontnál!
Nem álltak meg ott, hogy szeretkezni csak a gyerek miatt érdemes.
De nem ám!
Ők voltak az új, eljövendő világ dolgainak prófétái és hírnökei.
Mégpedig a szexé...

Mért nem beszélünk nyíltan a szexről? Mért titkoljuk el és őrizzük mint valami titkot? Mért nem azzal csináljuk akiben legjobban bízunk és nagyon szeretünk?
Hiszen a szeretet egyik lényege, hogy a másiknak örömet okozzunk. Mért egy ismeretlennek adjuk a gyönyört, ha a barátunknak is adhatunk?...