Gery g (greggs) beküldött történetei

Már majdnem beletörődött, hogy csak a képzelete űzött belőle csúf tréfát, mikor valaki ismét verni kezdte az ajtót, még vadabbul, mint azelőtt.
Andie felkelt, s kiment a szobából, végig az előszobán, egyenesen a bejárati ajtóhoz. Ott egy pillanatra megállt és hallgatózott, majd miután nem hallott semmit, ami óvatosságra intette volna, lehúzta a biztonsági láncot és szélesre tárta az ajtót...

Éreztem, hogy valami gyökeresen megváltozik, s hirtelen száguldani kezdtem hátrafelé, míg végül, mintha zuhanásból érnék földet, felébredtem.
Ismét az ágyamban voltam félhomályban úszó szobám sarkában. Mikor kinyitottam a szemem, tekintetem az órára szegeződött: hajnali fél négy. Lassan kibontakoztak előttem álmom részletei. A fák, a béke, s végül a bénultság is...

Egy alak lépett ki lassan a kapun, s leereszkedett a lépcsőkön a járdára. Magas volt és vékony, csupán ennyit lehetett kivenni. Az alak a férfi felé fordult és megállt. Hosszú, földig érő fekete leplet viselt, fejét csuklya fedte. Arca nem volt, szeme helyén tátongó űr. A csuklyája alóli sötétségből jéghideg iszonyat áradt a világra...

Lassan, nagyon lassan mögé lopóztam, s mikor már alig álltam kétlépésnyire tőle, magasra emeltem a hentesbárdot. A telihold fényében megcsillant a bárd éles pengéje, s már szinte látszott, már éreztem a vágyát, hogy mélyen megmártózhasson a hátában. Érezni akarta a csontok szilánkra törését, a hús hasadásának sercenését, érezni akarta a vér nyirkos forróságát...

A srác nem tudta befejezni a mondatot, hiszen legnagyobb meglepetésére Sam hirtelen magához rántotta és megcsókolta.
Ahogy ajkaik összeolvadtak, megszűnt számukra a külvilág, csak ők voltak egyedül. Nem érzékelték az idő múlását sem, a perc végtelenre nyúlt. Scott érezte Sam ajkainak puhaságát, forró leheletét, testének minden egyes rezdülését. Olyan volt, mintha eggyé váltak volna, még egymás szívdobbanásait is megérezték.
Samantha hirtelen megremegett, majd hátrébb húzódott...

A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak...