faithless beküldött történetei

Azt hiszem, hogy az élet maga a pokol. Pokolra kerülsz, ha nem vagy hívő… mondják egyesek. Én talán ezt összeegyeztetem a hindu vallások teóriáival… Pokol maga az élet, annyiszor születsz ezen a világon újra, ahányszor nem hiszel...

Kijövök a házból. Könnycseppek mossák le a vért az arcomról. Meggyújtom a cigit. Leszívom. Nyugi. Nyugi. Nyugi. Végre. A nikotin hatni kezd. Mosoly terül szét az arcomon. Éjszaka van. Telihold. Nem Dani volt az első. Előtte volt valaki más, akibe beleszerettem igazán. Ő is meghalt. Elvágtam a torkát...

- Apa! Be kell fizetnem az ebédpénzt a suliban. 4000 forint. (az két g., gondolom magamban)
Megkapom a pénzt, elmegyek suliba. Kettőkor végzek, szerzek gyorsan egy telefont, tárcsázok. A mai napom is szar volt. Megint kikészítettek a tanárok. Semmi sem tetszik már az életben. Mi lesz később!! Mondogatja mindenki, mi lesz veled később Áron! Ha más most ezt csinálod...

Csak ült. Meredten bámulta a képeket a falon. A horrorisztikus festészetre tökéletes példák. Elvérzett, megerőszakolt nő, elrabolt kisgyerek, zokogó anya pisztollyal a kezében. Szereti az ilyen festészetet. Az arcok miatt. Félelemtől, fájdalomtól, borzadálytól eltorzult, sokkoló, kifejező arcok. Az elvérzett nő ruhája hófehér, bár körülötte vértenger. Arcára kiült a halál borzadalma. Szája, szeme nyitva fogai hiányoznak. Talán sikoltani próbált. Nézte meredten a képet...