én... beküldött történetei

Akkor nyugodtam meg teljesen, amikor azt mondta, hogy ezt ő is átélte. Leült mellém és átölelt. Én éreztem és mélyen magamba is szívtam a bizalmát. Elindultunk sétálni mondta, hogy mutat valamit. Én izgatottan, de mégis félénken mentem mellette, bár úgy éreztem, hogy ha mellette vagyok, akkor semmi baj nem történhet velem...

Egy hatalmas szoborral álltam szemben. Az arcom elsápadt, könnyeim csak folytak és lerogytam a földre. Felnéztem nem hittem szemeimnek. Felálltam és körbe jártam a szobrot. Csak néztem, hogy jól látok e. Kérdezgettem magamtól: ez, hogy lehet? Ki készítette? Hol lehetek? Most álmodok? Ezt nem hiszem el...

Kimentünk és beszélgetés helyett megcsókolt, én nem tudtam mire vélni. Egyszer sem jutott eszembe, hogy vele több lenne, mint egy barátság. Elmondta, hogy ő már régóta érez valamit irántam és újra megcsókolt, én fel sem fogtam mi történt...