Csuvi beküldött történetei

Tüntettem, lázadtam… és tüntetek, lázadok. És holnap is, ha egyetértek valamivel, fel fogok vonulni, és mikor nem értek egyet valamivel, akkor tiltakozni fogok. Szolidan, csendesen, de ott leszek, és bár tudom, hogy csak egy csepp vagyok a tengerbe, és nem érek sokat, azért elmegyek. Hátha mégis az a plusz egy, amit személyem jelent az, ami kell...

És várok. Este van, és várom a holnapot. Várom, mert újra lesz egy csodás, gyönyörű napfelkeltében, és naplementében részem, és talán még másban is. Találkozok újra két barátommal, és talán többel is. Nem tudhatom reggel, hogy a nap folyamán kivel, mivel futok össze, és pláne nem, hogy hol. Talán holnap ütközök bele a sarkon az 5-ös lottószelvényembe, talán holnap találkozok valakivel, ismerek meg valakit, aki meghatározza az életem. Ki tudja? Ezért várom az újnapot, ezért bízok mindig...

Van olyan álmom is, amikor egy lánnyal vagyok. Soha nem látom ki az, soha nem tudom, ki ő pontosan. Csak vagyok vele, és ölelem, és szeretem, és érzem, Ő az, aki ki lett nekem választva. Őt azért teremtette a sors, hogy velem legyen, és engem azért, hogy Őt Én boldoggá tegyem. A helyszín mindig más. Van, amikor a Gellért-hegyen, van, amikor egy számomra ismeretlen parkban, van, amikor tengerparton, és együtt nézzük a naplementét, látjuk a nap aranyló korongját, aranyhídját, és csak ülünk,...