Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Csókási Balázs adatai
Neve:
Csókási Balázs
E-mail címe:
Nem publikus
Bemutatkozása
"Múltam hánykódó ölén
Lelkem zavaros-bús ködén
Mint egy koszos tükrön át
Szemembe néz, de a lelkembe lát
Egy sosemvolt, boldog ifjúság"
(Csókási Balázs : Torzó)
Mit is írhatnék ezen túl magamról, ami jellemezne engem. Nem egyszerű meghatározni ki vagyok...valaki aki talán sohasem leli meg önmagát, aki mindig kergeti álmait, hogy egy-egy rossz pillanatában megölje azokat. legalább annyira vágyom mint amennyire félem a boldogságot. Verseimet is ez az állandó kettősség ihleti. A boldogság hasztalan keresése és az ösztönös félelem attól, hogy egyszer mégicsak rálelek. De ott a kérdés, hogy vajon felismerem-e? Lehet boldog vagyok, csak képtelen vagyok elfogadni...mert tudom a boldogság mint minden ami ebben a dimenzióban megszerezhető nem más mint illúzió. Nincs boldogság, nincsenek álmok csak remény.remény az álmokra és azok beteljesedésére, a boldogságra. Verseim ihletője kezdetben a magány, a magyánytól való félelem volt, s most, hogy megismertem, átéltem a szerelmet talán boldognak kéne lennem...talán..de legyek akár boldog vagy boldogtalan nagyon köszönöm, hogy megismerhettem ezt az érzést ami legalább annyira szép, mint amennyire fájó. Köszönöm Timinek a fájdalmat ami verseimet ihleti, köszönöm, hogy ismerhetem, hogy múzsámmá és fájdalmammá lett. Nagyon szép volt minden...
Lelkem zavaros-bús ködén
Mint egy koszos tükrön át
Szemembe néz, de a lelkembe lát
Egy sosemvolt, boldog ifjúság"
(Csókási Balázs : Torzó)
Mit is írhatnék ezen túl magamról, ami jellemezne engem. Nem egyszerű meghatározni ki vagyok...valaki aki talán sohasem leli meg önmagát, aki mindig kergeti álmait, hogy egy-egy rossz pillanatában megölje azokat. legalább annyira vágyom mint amennyire félem a boldogságot. Verseimet is ez az állandó kettősség ihleti. A boldogság hasztalan keresése és az ösztönös félelem attól, hogy egyszer mégicsak rálelek. De ott a kérdés, hogy vajon felismerem-e? Lehet boldog vagyok, csak képtelen vagyok elfogadni...mert tudom a boldogság mint minden ami ebben a dimenzióban megszerezhető nem más mint illúzió. Nincs boldogság, nincsenek álmok csak remény.remény az álmokra és azok beteljesedésére, a boldogságra. Verseim ihletője kezdetben a magány, a magyánytól való félelem volt, s most, hogy megismertem, átéltem a szerelmet talán boldognak kéne lennem...talán..de legyek akár boldog vagy boldogtalan nagyon köszönöm, hogy megismerhettem ezt az érzést ami legalább annyira szép, mint amennyire fájó. Köszönöm Timinek a fájdalmat ami verseimet ihleti, köszönöm, hogy ismerhetem, hogy múzsámmá és fájdalmammá lett. Nagyon szép volt minden...
Írásai 30 87
A múlt…
…a jelen szomorú gyásza.
Sötét…
…árnyként vetül a mára.
Gúnyos…
…arccal a szemedbe néz.
Emlékezz…
…a jelen szomorú gyásza.
Sötét…
…árnyként vetül a mára.
Gúnyos…
…arccal a szemedbe néz.
Emlékezz…
Kedvesem! Még itt vagyok veled.
Gyermeki, érzékeny lelkem, csak neked.
Gyengéden sírva suttogja neved,
Hogy míg él, csak téged szeret...
Gyermeki, érzékeny lelkem, csak neked.
Gyengéden sírva suttogja neved,
Hogy míg él, csak téged szeret...
Ősz van...
De ez az ősz más. Más, mint eddig. Ez az ősz nem tartogat illatokat, örömöt, se gondtalan éber álmokat. Torz, alakok lengnek elém. Püffedt arcuk van. Szemeik nagyok, ajkuk vastag s kivillanó fogaik hiányosak és rohadtak. Mosolyuk gúnyos és megvető. Sokszor álmodok róluk. Ez az egyetlen álmom, amire emlékszem...
De ez az ősz más. Más, mint eddig. Ez az ősz nem tartogat illatokat, örömöt, se gondtalan éber álmokat. Torz, alakok lengnek elém. Püffedt arcuk van. Szemeik nagyok, ajkuk vastag s kivillanó fogaik hiányosak és rohadtak. Mosolyuk gúnyos és megvető. Sokszor álmodok róluk. Ez az egyetlen álmom, amire emlékszem...
Mit ér a szép, ha véget ér?
Mit ér a szív, ha nem beszél?
Mit ér a kéz, ha sebeket ejt?
Mit ér a test, ha magába rejt?
Mit ér a szó, ha mondani félsz?
Mit ér a...
Mit ér a szív, ha nem beszél?
Mit ér a kéz, ha sebeket ejt?
Mit ér a test, ha magába rejt?
Mit ér a szó, ha mondani félsz?
Mit ér a...
Lassan pergő homokszemek,
Vékony hangja beszél neked.
Szerető szív sosem feled,
Könny-tükrében őrzi neved...
Vékony hangja beszél neked.
Szerető szív sosem feled,
Könny-tükrében őrzi neved...
Lennék Nap, mely feletted ragyog.
Lennék csönd, hogy rejtsem sóhajod.
Lennék tűz, mely tebenned lobog.
Lennék szív, mely teérted dobog...
Lennék csönd, hogy rejtsem sóhajod.
Lennék tűz, mely tebenned lobog.
Lennék szív, mely teérted dobog...
Már megint egy temetés. Az ember ennyi idős korában már szinte heti rendszerességgel jár egy-egy régi barát, ismerős, vagy osztálytárs temetésére. Mi is jelezhetné jobban az idő múlását? -Ősz van. –gondolta.- S mint költő mindenki másnál jobban tudta, hogy ez mit jelent...
Tiszta vagy akár egy angyal.
S jámbor mint egy gyermek.
Hangod csöndes őszi hajnal,
Melyben hiába kereslek...
S jámbor mint egy gyermek.
Hangod csöndes őszi hajnal,
Melyben hiába kereslek...
Minden meghal egyszer bennünk. S minden egyes halállal valami meg is születik ott, hogy készakarva öljük ki magunkból, vagy csak egyszerűen kikopik belőlünk, eltávozik, mert kitöltötte az idejét bennünk, majdhogynem teljességgel lényegtelen...
Bármily’ szép is a mosolyod kedves.
S ha a napnál is szebben ragyog
Mit bánatom az arcodra festett,
Nevetni veled, én mégsem tudok...
S ha a napnál is szebben ragyog
Mit bánatom az arcodra festett,
Nevetni veled, én mégsem tudok...