Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Briseis adatai
Írásai 91 266
Álarcom foszlik.
Rózsás, meztelen selyem,
könnyektől oszlik.
Mész- sápadt a bőr
brokátja; s a mély szemek
pillantása tőr...
Rózsás, meztelen selyem,
könnyektől oszlik.
Mész- sápadt a bőr
brokátja; s a mély szemek
pillantása tőr...
Az ősz ájtatos csendjébe merül
a kihunyó Nap, ahogy elszenderül
a fák lágyan rezgő levél- csengettyűje,
s a Hold puha, ezüst fátylán ülve
fogadja a némán felragyogó csillagokat......
a kihunyó Nap, ahogy elszenderül
a fák lágyan rezgő levél- csengettyűje,
s a Hold puha, ezüst fátylán ülve
fogadja a némán felragyogó csillagokat......
Ha majd meghalok,
s bársony csend borul fölém,
ahogy riadtan fekszem
az elmúlás ölén,
majd hajlongva imádkoznak a fák,
s eső- könnyeket hullat az ég...
s bársony csend borul fölém,
ahogy riadtan fekszem
az elmúlás ölén,
majd hajlongva imádkoznak a fák,
s eső- könnyeket hullat az ég...
Mint angyal formálta vattacukor,
ragacsos- édes a levegő.
A föld felett sűrűn guggol,
fátyla tört fényben remegő...
ragacsos- édes a levegő.
A föld felett sűrűn guggol,
fátyla tört fényben remegő...
A pusztulás arcom után nyúl,
végig simít rajta nyersen,
s valahol az emlékeken túl
keze nyomán langy vér serken...
végig simít rajta nyersen,
s valahol az emlékeken túl
keze nyomán langy vér serken...
Mint pusztában vonuló
könnytől lázas gyermekek,
kiket vad éjszakába nyúló
estek csillagfénye permetez
- gyöngyözik homlokomról a vágy
meglelni az elveszett...
könnytől lázas gyermekek,
kiket vad éjszakába nyúló
estek csillagfénye permetez
- gyöngyözik homlokomról a vágy
meglelni az elveszett...
Elmém - mint megfeneklett hajó - ,
mit simogat a gondolatok árja,
nem mozdul, csak ha jó
feladat siker-kikötője várja...
mit simogat a gondolatok árja,
nem mozdul, csak ha jó
feladat siker-kikötője várja...
A hajnal színültig telt véredénye
homlokomra csepegteti egy új nap fényeit,
míg az ég tépett bíbor szegélye
lángolva temeti múló tegnapok éjeit...
homlokomra csepegteti egy új nap fényeit,
míg az ég tépett bíbor szegélye
lángolva temeti múló tegnapok éjeit...
Már nem vagyok, aki voltam
egykor, nem tudom, hol van
álarcomon a fémkapocs,
hogy levessem súlyos maszkját
korlátaimnak, s miért tapos
önnön lábam önnön sorsomon?...
egykor, nem tudom, hol van
álarcomon a fémkapocs,
hogy levessem súlyos maszkját
korlátaimnak, s miért tapos
önnön lábam önnön sorsomon?...