bogumil beküldött történetei

Kezdetét vette az addig soha nem látott tűzijáték. A pompás és színes égi labdacsok fülsiketítő durrogással robbantak fel a sötét éjszakai égbolton, hogy izzó, színes lávafolyamként omoljanak alá. A stadion fénybe borult. A nézősereg szájtátva bámulta az égi színjátékot. Miközben a tűzijátékkal voltak elfoglalva, az űrkompok csendben megközelítették a stadiont és a vezérkomp leereszkedett a Hold templomára. Kinyílt az ajtó és megjelent ezüstszín vértben bíbor tollkoronával a fején Szép...

Az Úr elégségesnek tartván a napi szeretetenergiával való feltöltést, térdére ültette és mélyfekete szemeinek mágikus tekintetét a gyönyörű arcú, aranyhajú ifjú szemeibe fúrta. Most a szemeken keresztül adta át a lélekenergiát Szép Maszknak. Az ifjú test megremegett és beleborzongott a kéjbe. Mindaddig tartott a lélekenergiával való feltöltés, amíg isten eltelvén a kéjjel, tekintetét a ifjú szemeiből a csodálatosan szép metszésű arcára és aranyszín hajára függesztette. Az érzelmi töltés...

Szép Maszk kilépett a gyaloghintóból és hagyta, hogy lemeztelenítsék felsőtestét és két papnő érzéstelenítő folyadékkal, bekenje mellkasát. Miután befejezték, hátraléptek és két ifjú lépett mellé. Az egyik kezében ezüst áldozati tál, míg a másik kezében borotvaéles obszidián kés volt. A kísérteties zene felvijjogott, majd az egyre erősödő dobpergés közepette Szép Maszk kivette az obszidián kést az ifjú kezéből és mély metszést ejtett mellkasán. Kibuggyant sötétpiros vére, és széthúzott...

– Rúfus, gyerekkori barátok vagyunk.Megkérlek, hogy minden ügyességedet összeszedve kutasd fel a kis Chach Moolt!– De uram, meghalt! Kivégezték. – mondta amaz csüggedten.
– Nem, nem. Én érzem, hogy a kis herceget elrejtették. Él és vele van a kristálykoponya és a varázstükör is, ami a mágiához szükséges. Tudod jól, hogy hét évig magunkra vagyunk utalva. Itzamná addig nem tud segíteni, hisz újabb hét év mire bolygó közelbe kerülünk a Zéta Reticulummal. Csak hét év múlva érkezik újabb...

Az ifjak, ledobva magukról a kígyókat, letekerték ágyékkötőiket, és felsorakozva a szüzekkel szemben, teljes erotikus kómában, fájdalmat nem érezve, a tövisekkel egyenként keresztben átszúrták vérpirosra duzzadt, a előkészített tövisekkel ajkaikat, fülcimpájukat, péniszüket, a nők nagy szeméremajkaikat döfték át. Nem maradhatott ki a mámorból Chach Tlalok sem. Ő legfőbb nemi szervét: hatalmas szőrös nyelvét szúrta át egy tüskével.Amikor tetőfokára hágott az élvezet, megszólaltak a kéjvágytól...

Eleinte moccanatlanul ült a lócán, s tekintetét megosztotta az ablak és a járókában gőgicsélő, véle incselkedő pucér kisfiúval. Az öreg csak nézte a gyereket, fészkelődött a kanapén, majd elvörösödve hirtelen mozdulattal felállt, s a járókához lépett. Szemeiben valami állati, vad párás melegség fénylett fel. Vad indulat munkált benne. Nagy durva szőrös kezeivel hirtelen megragadta a csöppséget, kiemelte az ágyból, s az arcához közel víve, hirtelen magához szorította, miközben szemeiből...

– Mindent megadok, amit kérsz! Csak vesd le fátylaidat és jöjj kerevetemre! – kérlelte a felajzott király. Salomé azonban felugrott öléből és középre perdülve táncolni kezdett. Egymás után dobálta le fátylait. Már csak egy fátyol volt rajta, amikor Heródes elé lebbent és így szólt hozzá incselkedve:
– Azt mondtad, mindent?
– Igen! Jól hallottad kedvesem. Kérhetsz bármit, megkapod, csakhogy bíborlándzsámat beléd helyezhessem! Siess, mert már ágaskodik bennem a férfierő! – dürrögte,...

Ezután vad tolték és zapoték harcosokat eresztettek össze a vérgőztől megvadult leopárdokkal. Miután lemészárolták a leopárdokat, azték harcosok lepték el az arénát, hogy a zapoték,és tolték harcosoknak egyenként levágják fejeiket, hogy a szertartást végző segédek a palotát körbe kerítő ezer kőoszlop tetejére tűzzék őket trófeaként. Így készült a koponyák fala…

— Bocsáss meg nekem, Jézus! Többé soha; ölni nem fogok... soha! – suttogta, és szívét melegség járta át. Petike mellette térdelve, szorosan hozzásimulva a feszületre meredt. Egy pillanatra felemelkedett a lelkük, s kilépve testükből fenn lebegtek a kék levegőégben. Lassan belevesztek a fénybe, a boldogságba. Lelküket derű és nyugalom szállta meg.

Olgit rettenetes kinézete ellenére imádta a környezete. Aki ismerte, megszokta, s elsiklott csúfsága felett. Esze úgy vágott, mint a borotva, fiatalokat megszégyenítve, lexikonként hívta elő ismereteit. Lakása a régi időket idézve, hatalmas, nehéz, sötét bútorokkal, több mázsás karszékekkel, porcelánokkal teletömött almáriummal, a falak régi olajfestményekkel voltak tele aggatva. A konyhában állandó cigaretta- és kutyaszag terjengett az áporodott, ételszagú levegőben. Nem mondhatnám azt,...