artemyss adatai

Mindent adtam
te elfogadtad,
Ha én többet akartam-
megtagadtad
azóta sem értem miért...

Te nem akarod, hát
én sem akarom már,
A szívedben nem ég
a tűz, s már nem fáj,
hogy hamuvá lett minden...

Vágyódva suttogom
az éjszakába neved,
pedig tudom kiejtenem
többé nem lehet,
mert tiltott álmot őrzök...

Szíved most lágy
dallamra dobban,
Lassú táncot lejtve
a vágy tüze lobban
egy csendes éjszakán...

Minden szavad
már bennem él,
Hogy rám találj-
messziről jöhettél
nagyon.

Minden mozdulatod
bennem ég,
Érintésed felkavart,
most is kívánom...

Az igaz szerelem ritka. Kevés, mint minden, amit nem sző át hazugság álnok, láthatatlan hálója. Szerencsés, ki belekóstol, de meg nem részegül bódító cseppjétől. Ki finoman kóstolja, ízleli a megérlelt nedűt, s nem akar többet, csak annyit, ami a poharába töltetett.
Hiszem, hogy egyszerre felhajtani a szerelem borát kár. A mohósággal elvész a várakozás sejlő gyönyöre. Az íz, az egyedi, ugyanolyan jelentéktelen lesz, mint a többi. Feledhető. Felismerhetetlen...

Bánat,
ami körüllengi lényem
Bánat,
ami elűzi nevetésem.
Fájdalom,
ami szívemben ég,
Fájdalom,
ami nem múlt el még...

Elhamvadt a tűz
nem lobban újra,
mert a szerelmes szavakat
nem súgja fülembe senki sem.
Mondd, merre jársz kedvesem? ...

Elvetted az álmom
mégis utánad vágyom.
Miért hagytam, hogy fájjon,
hiszen a percet is bánom,
mikor ajkunk egybeforrt...

Csendben hallgatom
az eső kopogását,
Lassan tűnődöm-
az idő múlását
megállítanám, megállítanám...