A "" kifejezés eredménye:

Vérzik a szívem úgy fáj
Érted vérzik, de te ezt nem tudod már! ...

Nem érezted még a szerelemnek ízét,
sem ama forró csóknak édes mézét,
amely ajkaidon ég az egyedüllét
hajnalán. S perzselő tüzének hevét,
senki másnak az érintése...

Önkifejezés, művészet, közhelyek – ennyit kapunk, ha valamelyik kis retardáltat megkérdezik, hogy ugyan édes fijam mongyadmá’ meg nekem, hogy mi az anyádér’ kellett összefirkálni a kerítésemet? (Esetleg a pedagógiai jellegű maflástól meglazul vagy két foga.) És milyen mélyen meg tudnak sértődni, mikor a yard gyűjti be őket. Na az előállítóban meg alábbhagy a hatalmas lázadás, az önkifejezési kényszer leginkább a „fel akarom hívni anyukámat” mondatra redukálódik...

Szertefoszlott minden, mint bárányfelhő az égen,
Megtörténhetne bármi, de nem történik meg mégsem,
Álom marad az álom, s csalódás az élet,
"Nincs még meg az ellenszer,...

Beszél hozzám az éjszaka, halkan, és suttogón,
lopva figyel zöld szemével, és elmereng a bujdosón.
Mert mit keres e kicsiny lélek a semmi országában?
Magányosan, dideregve...

Nem hittem volna,
Hogy újra megteszed,
De lám megint könnyessé tetted szemem
Bánatot nem akartál,
De mély fájdalmat okoztál...

Több szem, többet lát...

Hat napig harcoltak és a tűz mind jobban az ifjú fölé kerekedett, de Ő ezt nem vette észre időben. Mert úgy érezte ez a helyes. Gondolatai nem voltak, a tűz már rég elvette azt. Minden oldalról körbevette már, mikor felismerte a veszélyt. Szabadulni akart, de ekkor már nem tudott. Benne volt, és ehhez kevés is. Büszkesége elvakította és saját vesztébe rohant...