A "" kifejezés eredménye:

Hermione összehúzott szemöldökkel vizsgálta a lapra írt szövegeket. Dátumok voltak ráírva, azok alá pedig más-más kézírással a vers fordításai. Igazán jó fordításnak csak egyet vélt, amiből a legjobban meg lehetett érteni, miről szól az ige, magában pedig folyton csak azt olvasta:

Hited elhagy,
Fájó vigasz
Csak egy másik szív…
Álmod kínja szűnjön,
A pokolba tűnjön,
Vele együtt így…
Kihuny majd egy láng,
S nem hanyatlik másik,
Kihuny...

Elvesztem a hiányodban,
Mint vízcsepp a habokban.
Szeretném ha visszajönnél,
De ez már egy kialvó remény...

Életemből húsz hónap,
ami hozzád szalad.
Hetek, hónapok, s máris egy év,
csak ámultam mennyi minden történt.
Csókok, ölelések, érintések,
ezek szavakban semmit...

Milyen furcsa is ez: mi értelmiségiek lenézzük a munkásosztály képviselőit, általánosításokba bocsátkozunk, megpróbálunk a lehető legkevesebbet érintkezni velük, pedig nélkülük az ő munkájuk nélkül, mi sem tudnánk élni. Az ő munkájuk és a mi pénzünk találkozásában születik meg az a mondén életszínvonal, amely annyira jellemző a nyugat-európai, művelt országokra, és amely itt Moszkvában is egyre nagyobb teret nyer értelmiségi körökben...

Tudtam, hogy egyszer vége lesz
De akkor még nem fogtam fel ésszel
Mert szerelem volt
Ami szívembe vidámságot hozott...

Tudod, hogy szeretlek,
mert nélküled szenvedek.
Minden perc ajándék,
hisz nem vagy barát még...