A "" kifejezés eredménye:

Ez a nap nem munkáé, és nem a stresszé, hanem a békéé. Ilyenkor elgondolkodik az ember, mit kezdjen a napjával. Menjen moziba? Áhh ma nincs kedve társasághoz, egyedül bámulni egy filmet az elsötétített moziban meg végképp nem. És aztán kinéz az ablakon, és azt látja, hogy a nap ragyog, és mintha a Teremtő jókedve áradna erre a fáradt és beteg világra, hogy egy kicsit mindenki felengedjen...

Bárcsak elmondhatnám, milyen az életem,
Kiégett, kopár, fakó, fénytelen.
Nem virrad rám Napnak sugara,
Nem hallom már dalát az égi madárnak.
Egyedül az élet semmit sem...

Szerelmes lettem,
Szíved szegletében.
Magadhoz engedtél,
S én nem csalódtam
Benned...

- Na, és te? Hogy varázsoltál először? - kérdezte Fred Emilytől.
- Én… öhm… - tudta, hogy el kéne mondani, de mégsem tudta hogyan fogjon bele. Pedig rajta kívűl már mindenki kivette a részét a sztorizásból, most rajta a sor… - Szóval… jaj, olyan nehéz- ejtett meg egy zavart mosolyt. Miért kell mindenkinek őt bámulnia? És ő is olyan mereven néz rá, na meg Piton…

Görnyedt hátukon cipelik éltük súlyát,
S pereg, pereg a tarka levél.

Kopár fák gyermekei többé nem jajongnak,
S kő kopog az elhagyott úton...

Szia! Ez az öntudatom
hogy ki is vagyok így tudatom.
Ritkán jövök elő, de akkor tiszta erőből
halovány hétköznapjaim újra, s újra kezdődnek előröl.
Egy lelki áldozat...

Néhol lágy,
S olykor kemény.
Szívemben csak
Mégis remény...