A "" kifejezés eredménye:

Szerelembe estem egy konyhaszekrénnyel.
A baj csak az, hogy nem nálam lakik.
Tulaja nem is tudja, hogy minden éjjel
Csak azért fekszem mellé, hogy a szép antik...

Van egy lánc mi fogva tart.
Nem acélból, érzésből fogant.

Nem tudok tőle szabadulni rég.
Nem tudok feledni, tán nem is szeretnék...

De most már rendes vagyok a lányokkal, próbálok az lenni. Öltözz, megyünk – közöltem vele. Az önbecsüléséből annyi sem maradt, hogy tiltakozzon az ellen, hogy megint ki akarom dobni reggel, csöndben kereste a holmijait, nehogy itt hagyjon valamit. Általában véve sem beszélt szinte soha. Legfeljebb ha kérdeztem. Az utcán eszében sem volt a kezemért nyúlni vagy hasonló. Nagyon helyes, engem itt ismernek...

Egyszer elmúlnak az érzések,
mint köd az éji hold előtt, foszlik széjjel.
Nem lesz, mi visszatartson a felejtéstől,
vagy mi megvédene a fájó emlékezéstől...

Mosolygok, de belül szétszakadok.
Lopva nézlek, rólad álmodok.

Hangok nélkül, érted kiáltok.
A szerelem ködétől, már nem látok...

Téli éjszaka volt, talán nem sokkal éjfél után. Egyedül ültem a kupéban. Már órák óta kattogott alattam a szerelvény, kint teljes sötétség, s a vonat kattogásán és a szél zúgásán kívül minden zajt elnyelt a hó. Majd leragadt a szemem az álmosságtól, de a már említett utazóközönség miatt nem akaródzott elaludnom. Megpróbáltam olvasni, az egyik cigaretta után gyújtottam rá a másikra, s közben arra kellett gondolnom, hogy az egész életem olyan, mint ez az utazás: a nagy semmi közepén megyek...

Tudta, senki sem jár éjszaka az úton, s ha mégis, biztos nem vizsgálná meg, mi is az az úttól távolabb lévő sötét folt. Egyszer régen hallotta, hogy a jeges tengervízben nagyjából negyedóráig lehet életben maradni. Minden perc drága, ki kell szabadulni a kocsiból, meg kell tudnia, hol van, jeleznie kell, hátha valaki meglátja és főleg: meleg kell.
Bár bal kezébe kezdett visszatérni az élet, idegtépő fájdalom adta jelezte, de tudta, nincs ideje megvárni, amíg újra használhatóvá válik......

Ha ránézek e csodás képre
Mosolygok rád, de kicsit félve...