Elmúlik

Egyszer elmúlnak az érzések,
mint köd az éji hold előtt, foszlik széjjel.
Nem lesz, mi visszatartson a felejtéstől,
vagy mi megvédene a fájó emlékezéstől.
Sajogni fog szíved,
és jobb, ha megemészted.
Nincs, mi visszahozná neked,
megszűnt, s ezt el ne feledd!
Mi elmúlt,
futnod utána nem kell, csak feldúl.
Feltépi a régi sebeket,
csupán felrúgja érzelmeidet.
Tudom én, nehéz,
s zavarodra csak tetéz.
"Te mit tennél?
Mondd, mégis mit tehetnék?"
Álmom szertefoszlott,
kezeim közt köddé oszlott.
Megszűnik a bűntudat,
s elveszted önuralmad.
Dühöt érzel,
és elkeseredettséggel nézel
a helyre, hol egykor felnőttél,
s a fiúra, ki valaha szerelmes sorokat idézett.
Ennek így kell történnie,
de okát még mindig nem érted.
Csak fájón elmosolyodsz rajta,
és úgy hiszed, már túl vagy rajta.
De legbelül, tudat alatt
még nem tetted ezen túl magad.