A "" kifejezés eredménye:

Sápadt fényben úszik az arcod,
teát kortyolgatsz édesen.
Mézajkadtól elűznek harcok,
s a földre rogyok véresen.
Diákszerelmek lángja éget,
kék verőfény reád ragyog,...

Örök bentlakóként nyugdíjba vonulása után, éjszakai portássá avanzsált, s bár a szállólakó szesztestvérekkel éjjelenként mélyen a pohár fenekére néztek, hagyta őket az igazgatóság. Hanem amikor megtörtént a rendszerváltás, a vállalat csődbe ment, eladták a munkásszállót, s útilaput kötöttek a talpa alá. Így került négy éve a deszkabódéba. Az összehordott kacatok, kidobott lim-lomok és egy lekölykezett, kivert komondor képezi két kölykével egyedüli társaságát...

Attila apánk, megszülettél újra.
Hetvennégy éve tértél nyugovóra,
és én itt állok halandón előtted.
Gyarló szívem verseiddel gyöngyözted...

A pőre hús nyers magányában
Dobozba zártan egy kész világban
Valami döngeti a ketrecet:
Markában reményt rejteget...

Ne nézz rám többé vágyakozó szemmel,
Már elhatároltam az ilyenektől magam.
Végre megtanultam, milyen nélküled,
S megszegni immár nem fogom a szavam...

Tudod, az úgy volt, hogy a rendszerváltás után Kft lett az üzem. Már nem nézték el a kimaradásaimat, mint régen. Kirúgtak! Aztán otthon is kitelt a becsületem. A Lenke elvált tőlem, és a lakásból is mennem kellett. Négy éve kukázom, üres üvegeket váltok vissza. Ebből élek! Az otthonom ez az odú. Ruhatáram az egyik reklámszatyor, a másik meg a spájzom. Fifi, ez a félszemű korcs a barátom.
Sajnálom barátom, de hát hogy jutottál ide?
Jó kérdés! Én is ezt kérdeztem magamtól,...

Nem összetört, csak roppant,
a fejem a padlón halkan koppant,
s felállni nehéz, ha nincs a kéz,
ami felsegít a sárból...

Ez a reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Unalmasan és szürkén. Felébredve felhajtott egy bögre kerítésszaggatót, kidörgölte szemeiből az álmot, megmosakodott, majd a Népszabadsággal a kezében kivonult a retyire. Miközben elvégezte kis, és nagy dolgát, kiolvasta még utoljára az utolsó oldalig az újságot. Aztán bevonult a házba. Az első lapot ráterítette a hokedlira abrosznak. Miközben falatozott kiolvasta az utolsó vezércikket...

Látod, kiskutyám, mivé lesz az ember? Mit látsz abban a tükörben, egy vén, ráncos boszorkányt? a kutya panaszosan közbevakkantott, de az öregasszony leintette. Ne, ne kiskutyám! Ne tiltakozz: ez van. Ezzé lettem: öreg múmiává... Jegyezd meg: az ember nem öregszik meg soha, ha lélekben fiatal marad. A test, az bizony öreggé válik, s ha a lélek megrokkan, és jaj, akkor: meghal a szív is...

Zokogva rogyok össze, mint kisgyerek,
Akinek legkedvesebb játéka tört,
S anélkül már nem kerek e világ,
Hiányában nem forog a föld....