Ne nézz rám többé vágyakozó szemmel,
Már elhatároltam az ilyenektől magam.
Végre megtanultam, milyen nélküled,
S megszegni immár nem fogom a szavam.
Hiányzol még most is, nem tagadom,
De előbb-utóbb elhal ez is bennem.
S ha legközelebb is felkeresnél,
Akkor már tudom mit kell tennem.
Fáj ez is, de nem úgy mint régen,
Már nem fog senki pofára ejteni.
Mert férfi annyi, mint csillag az égen,
És megtanultam, hogy kell felejteni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
marta01 ·
Szerintem jól írsz 
és ha ugyanezt más szavakkal írnád, költőibb lehetne.
és ha ugyanezt más szavakkal írnád, költőibb lehetne.
Blackrain ·
Mi is azt tárgyaltuk.
BloodyMary ·
Igazat kell hogy adjak nektek, ugyanakkor ez szándékosan nem íródott olyan "költőire", és azért lett ilyen egyszerű, mert aki ihlette is épp ilyen egyszerűen kiismerhető jellem, akin így utólag teljes mértékben átlátok és úgymond nem érdemel ennél jobbat :) Csak jólesett kiadni magamból azt a végső feszültséget, hogy megint milyen hülye voltam, milyen "egyszerűen` dőltem be ismét, és pont ezen van a hangsúly, de értékelem a kritikákat :) Lehet, hogy tényleg nincs helye a versnek az oldalon és nem akartam vele nagy dolgot alkotni, a szótagszámot és egyebeket pedig valóban ellőttem kissé (kár hogy a beküldött munkák utólag már nem korrigálhatók :P). Általában napokig finomítgatok egy adott verset, viszont ez túl hirtelen felindulás volt, amilyen hirtelen az illető is felkavarta körülöttem a szilárdnak hitt világomat.. De köszönöm, hogy ennek ellenére figyelmet fordítottatok rá :)