Nem összetört, csak roppant,
a fejem a padlón halkan koppant,
s felállni nehéz, ha nincs a kéz,
ami felsegít a sárból.
Egy pillanat alatt rom lehet a várból,
mit a naiv vágy épít, s szépít
rajta minden apró gondolat,
ami elém idézi a semmiből az arcodat.
És hiába, a szív hibája,
hogy akaratlanul is kulcsra zár,
és nem sodor el a hömpölygő idő-ár,
mert itt marad az emlék,
pedig rég eltörölték.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
2024-12-05
|
Regény
Csabi és Amália története egy szomorú, de mélyen érzelmes szerelem. Csabi, a kemény és magabiztos...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások