A "" kifejezés eredménye:

Hajnali ötkor értünk a kínai határra. Rögtön az ablakhoz tódultunk: Kínát látni. Az első benyomás, ami fogadott bennünket, az volt, hogy ellentétben a koreai kihaltsággal, itt hajnalban is nyüzsgés fogadott bennünket...

A csend ölel, s benne én is hallgatok,
Kár a szó is, még megtörik a csoda.
Álmaim útján ha némán ballagok,
Olyankor senki nem követhet oda...

E nnék is már, de leginkább otthon...

Elsétálva a Mauzóleum előtt sorra vettem a Mauzóleum falába épített hősök és híres emberek névtábláit, reliefjeit. A mauzóleumi szemlélődés után, átvágva a téren, a cár harangját, a hagymakupolás székesegyházat, a cári templomot, a kongresszusi palotát vettem szemügyre...

U nom már ezt az órát, ez már látszik.
N em szól a zene, de a dallam most is hallatszik...

Sajnos a 27 fős csoportból 23-an a Taskenti út végére lerobbantak. Kitört közöttük a hasmenésjárvány. Valószínűleg valamelyik ebédtől kaphatták. Én ettől mentesültem, mert a kefírkúra megóvott tőle.megkönnyebbülten intettünk búcsút Üzbegisztánnak...

M ár 2,5 napja, hogy nem látlak sehol.
E lőször azt hittem, átversz és játszol.
R ossz volt belegondolni, hogy épp vele lehetsz,
R ossz volt elképzelni, hogy épp mit tehetsz......

Itt hagytál, már több mint 5 éve. De az űrt, amit magad után hagytál, nem tudom betölteni semmivel. Olyan érzésem van, mintha belőlem is elvittél egy darabkát, minek a helye éget...

B orzasztó látni mikor csalódsz bennem.
O lvasni hideg soraid, nagyon fájnak nekem...

H ideg van, testem minden egyes porcikája fázik.
I lyenkor, mikor nem vagy velem, a szívem, úgy érzem vérzik...