A "" kifejezés eredménye:

- Mindenki a földre, bankrablás! – majd hangos lövésektől zengett a terem. Egy-két ember feljajdulva csuklott össze. A rablók mind símaszkot viseltek. Telefonon hívták a rendőrséget, és elmondták követeléseiket. A beszélgetés azt a nem elhanyagolható információt is tartalmazta, hogy ha nem teljesítik követeléseiket, tíz percenként tarkón lőnek egy embert. Úgy tűnt komolyan is gondolják. Kiválasztottak néhány embert, és sorban letérdeltették őket a fogadóterem padlójára. Az egyik rabló...

Nyolc évig a barátomnak tudtalak...
De kegyetlen az élet s most elragadt.
Nem értem az egészet...
De nem is akarom...

Megtörtént amitől régóta rettegtem . Sokat készültem rá nem ért váratlanul . Mégis , most itt állok dermetten , fájdalomba zárva és ez az ismerős érzés. Igen ez a minden mindegy .....lassan felemészt...

Fekete vagyok ha izzadok
és fekete hogyha fázom
és ha rosszul érzem magam
s ha félek vagy megázom ...

Csokorba szedem gyermeki dalom,
Égő rózsákkal adom át,
A szívöröm sugallatát,
Melyet kísérjen tavasz, vigalom...

Lelkem tükrébe nézve,
Döbbenek rá egy képre,
Mely feltűnik előttem, suhan,
Tova-messze, elillan...

Már egy éve ismerjük egymást, haverok vagyunk, sosem történt semmi köztünk, de amikor aznap délután megláttam a kapunkban, már éreztem lesz valami. Ugyanúgy nézett ki, mint eddig, és az sem volt szokatlan, hogy átjön néha, dumálni, vagy hoz valami filmet, de most mégis valami más volt...

néhány perc, pár múló pillanat
majd eljön az örök éj
és sohasem lesz már pirkadat
majd meghal minden remény...