Te

Lelkem tükrébe nézve,
Döbbenek rá egy képre,
Mely feltűnik előttem, suhan,
Tova-messze, elillan.

Fájdalom tengerében,
Hánykódok, merészen,
Velem vagy s tudom jól,
Míg itt vagy, nem kell félnem.
Csak egy szó:
Szeretlek, mert te vagy a föld,
Aki megtart, ki támaszt ad.
Szeretlek, mert te vagy a végtelen ég,
Kire, ha nézek, feltűnik előttem,
Minden reményem.
Kérlek, adj még!

Szeretlek, s folytathatom végtelen,
Megvárhatom, ahogy a hullám,
Megtörik a szirteken.
De nem teszem, hallgatok,
Szíveddel együtt, megdobbanok.