Árnyhalál (Árnyék élete 2.)

Űzték mindenhonnan,
Gyűlölték végig.
Szidták ahogy tudták,
Sértették-vérig.

Sokáig kitartott,
Remélte,végetér.
Bírta,meddig bírhatta,
Majd rájött,ez semmit sem ér.

Néhányan barátnak adták magukat,
A lány boldog volt.
Majd szó nélkül otthagyták,
Lelke ekkor már halott volt..

Árnyék,árnyékával
Eggyé vált.
Soha nem várhatott
Mástól csodát.

Miért várt volna?
Hiszen soha,
Nem volt,ki szerette,
Az élet mostoha.

Nem fog hiányozni senkinek-
-Mint megírta.
Annyian elmondták-senkinek-
Ez lett a hajnal pírja.

Az mit ő élt,
Nem élet volt.
Lelke gyerekkora óta,
Halott volt.

Hagyták szenvedni,
Több,mint hét évig,
Soha nem tanult meg,
Boldogan élni.

De már vége a szenvedésnek,
A lány döntött.
A legjobb,mit kérhetett,
Megkapta-az örömöt.

Lelke rég halott volt,
Nem törődött semmibe.
Teste telke után száll,
a kavargó semmibe.