Történetek - 87.oldal

A férfi nyitott volt mindenféle izgatásra, kényeztetésre, játékra. Nem tudni miért, de ő nem kezdeményezett és nem talált ki játékokat, nem követelte vágyait. Furcsa volt: nem lehetett eldönteni, hogy kéjúrként elvárja a szexuális szórakoztatást, vagy várja a lány egyre fantáziadúsabb játékait és csak arra reagál, vagy egész egyszerűen el volt telve magától és természetesnek vette, hogy minden őérte történik...

Beszélgetés közben még néhányszor bele bonyolódtunk egy-egy heves csókba, s ezek közben kezem lassan becsúszott fölsője alá, s bőrét simogattam, s egyre feljebb húztam rajta a fölsőt, egészen, amíg le nem került. Tovább simogattam, s most már elszakadtam az ajkától, s lejjebb is csókoltam...

Lassan simogattam a testét, és kezdtem bevándorolni a ruhái alá. Előbb a felsőjét húztam feljebb, egészen, amíg le nem vehettem róla, majd pedig a nadrágját toltam lejjebb és csókoltam a combjait egészen a lábfejéig, míg le nem vettem róla a nadrágot. Csókok kíséretében tértem vissza egészen az arcáig, s újra összetapadtak ajkaink. A kezem egy pillanatra sem pihent, simogattam, amerre csak tudtam, majd szétkapcsoltam a melltartóját, és azt is levettem róla, de ekkor már a hasára fordítottam......

"Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki."
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " ...

Kiszáradt a szám, szomjúhoztam Rád, így képtelen voltam ellenállni a kéz parancsának, így az egyik kezemet a baloldali melledre helyeztem, hogy almádnak tálcája legyen a tenyerem, a másik kezem pedig becsúsztattam a lábaid közé, hogy az aprócska bugyidat félrehúzva megízleljem csiklód selymét...

Tüntettem, lázadtam… és tüntetek, lázadok. És holnap is, ha egyetértek valamivel, fel fogok vonulni, és mikor nem értek egyet valamivel, akkor tiltakozni fogok. Szolidan, csendesen, de ott leszek, és bár tudom, hogy csak egy csepp vagyok a tengerbe, és nem érek sokat, azért elmegyek. Hátha mégis az a plusz egy, amit személyem jelent az, ami kell...

Már csak az éltetett, hogy egy van hátra, aztán meghalok. Meghalok, az biztos, egy ilyen robotember egy kézzel felemel egy autót és méterekre hajítja azt. A fal segítségével nagy nehezen felálltam, vettem egy mély szaggatott lélegzetet és megfordultam még mindig a falnak támaszkodva. Majd ellöktem magam tőle és két lépést sántikáltam a robot felé. Már nem voltam képes grimaszolni sem, megérttettem, hogy ez a vég...

És várok. Este van, és várom a holnapot. Várom, mert újra lesz egy csodás, gyönyörű napfelkeltében, és naplementében részem, és talán még másban is. Találkozok újra két barátommal, és talán többel is. Nem tudhatom reggel, hogy a nap folyamán kivel, mivel futok össze, és pláne nem, hogy hol. Talán holnap ütközök bele a sarkon az 5-ös lottószelvényembe, talán holnap találkozok valakivel, ismerek meg valakit, aki meghatározza az életem. Ki tudja? Ezért várom az újnapot, ezért bízok mindig...

- Buta kövér paraszt! és ehhez káromkodott is egyet, amit itt nem lehet leírni sem, mert magát az Istent szidta emiatt. Utoljára mondom, hogy minden pénzedet a fiókból rakd ide a zacskóba. Értetted!

De a Pali bácsi értette, hogy hogyan kell kezelni a felvadult helyzeteket. Olyat, hogy saját maga betegye a pénzt a zacskójába, mint becsületes embernek eszébe sem került. Úgyis meghalok, ha Isten akarja - gondolta - itt most legjobb lecsendesíteni a rablót...

Van olyan álmom is, amikor egy lánnyal vagyok. Soha nem látom ki az, soha nem tudom, ki ő pontosan. Csak vagyok vele, és ölelem, és szeretem, és érzem, Ő az, aki ki lett nekem választva. Őt azért teremtette a sors, hogy velem legyen, és engem azért, hogy Őt Én boldoggá tegyem. A helyszín mindig más. Van, amikor a Gellért-hegyen, van, amikor egy számomra ismeretlen parkban, van, amikor tengerparton, és együtt nézzük a naplementét, látjuk a nap aranyló korongját, aranyhídját, és csak ülünk,...