Történetek - 59.oldal

Dr. House a lefelé tartó liftben állt és várta mikor ér végre az alagsori garázsba, hogy a motorjára pattanva a szél belekapjon a hajába és hűsítse az arcát, hogy végre kissé felébressze. A lift végre egy zöttyenéssel megállt és a csengő hang kíséretében kinyílt az ajtaja. Amit ekkor Dr. House látott az felettébb hasonlított egy horrorfilm egyik jelenetéhez; Frank a parkolóőr állt előtte rémült tekintettel és véres kézzel...

Óvatosan ráhelyezte a kis védencét, szinte alig akarta elengedni, kabátját levette róla, s elfagyott ujjaival vállára terítette azt. A csomagjából fájdalmas nyávogás hallatszott. Úgy érezte, a keserves hang végigrezegteti az álmos házak ablakait, beszorul minden résbe, s onnan kiszabadulva egyre erősebb lesz. Dobhártyáján elnémulva már csak a saját szívdobogását hallotta. Mintha valaki üstdobon játszana egy szomorú indulót...

- Lányok keljetek! Menjetek reggelizni. Utána megyünk a stúdióba, a fiúk megírták a dalszöveg végét, a kottáját kell összehozzátok. Ebédet beviszik nektek. Ma kész kéne lennie a kottának. Kijavítom. És holnap már nekiláthattok.- mosolygott Laura. (Laura énekszakos tanár lett volna, csak aztán mégis menedzser lett.)- Vacsi majd megint abban az étteremben lesz...

Parázslott szemében a tűz, mikor megláttam. Sokan mentek el mellette aznap. Senki nem figyelt őreá. Az emberek csak átléptek rajta. Senkit sem érdekelt, hogy mi lesz a sorsa. De benne a tűz, csak égett, és égett, mikor két szép szemem reá tévedt...

Hirtelen minden szétesett. Fekete körbenézett, szerelmét viszont sehol sem látta. Ráébredt az igazságra. Ő egy kéjgyilkos. Tudta, hogy szerelme örökké benne él. Irtózatos fájdalom hasított a szívébe. Egy nászéjszaka után sem érzett ilyet. Szemeiben könny csillogott...

- Agytumor - szólt gyászos hangon az orvos.
A fiú megbabonázva lépett ki a rendelőből. Langyos szellő kapott barna hajába, de ő jéghidegnek érezte. Zöld szeme könnytől csillogott. Megnyalta száját. Kiszáradt. Gondolataiba temetkezve vágott neki a hazaútnak...

Rohanni kezdtem a kijáratnak vélt ajtó felé, de az emberek elém álltak. A bűztől, ami a teremben terjengett, hányingerem lett. Összerogytam, és öklendezni kezdtem. Éreztem a Halál tekintetét magamon. Mikor ránéztem, az édesapám arcával nézett reám. Leguggolt mellém és megölelt. Belesúgtam a fülébe: Örökké szeretni foglak...

Lábdobogást hallottam. Szapora léptek zaja verte fel a békét, s mint mikor a sima tükrű tóba kavicsot dobunk, úgy változott meg hirtelen minden. Hallottam, ahogy a tündérek pisszegni kezdenek virág-lakásaikban, és a szirmok közül lesik az eseményeket. A manók a fűbe lapulva sugdolóztak, és az erdő felé néztek...

Amilyen kemény volt, félt is kicsit, hogy mindjárt ennyi is lesz, de a férfi pár pillanat után el is hátrált, felállította a lányt, és újra vadabb tempóra kapcsolva letépte a lány nadrágját, a lift falához szorítva felemelte és bámulatos hirtelenséggel beakasztotta neki...

Újra látta az út képeit, és újra hallotta a megnyugtató zenét. De most, mintha kívülről figyelte volna önmagát. Látta, ahogy a szemei összecsukódnak. Újra látta a fehér fényt, hallotta a csattanást, és érezte a fájdalmat minden testrészében. Majd felülről látott mindent. Látta öreg autóját, ahogy az árokban egy fának csapódva, használhatatlan roncsként hever...