Történetek - 59.oldal

Rohanni kezdtem a kijáratnak vélt ajtó felé, de az emberek elém álltak. A bűztől, ami a teremben terjengett, hányingerem lett. Összerogytam, és öklendezni kezdtem. Éreztem a Halál tekintetét magamon. Mikor ránéztem, az édesapám arcával nézett reám. Leguggolt mellém és megölelt. Belesúgtam a fülébe: Örökké szeretni foglak...

Lábdobogást hallottam. Szapora léptek zaja verte fel a békét, s mint mikor a sima tükrű tóba kavicsot dobunk, úgy változott meg hirtelen minden. Hallottam, ahogy a tündérek pisszegni kezdenek virág-lakásaikban, és a szirmok közül lesik az eseményeket. A manók a fűbe lapulva sugdolóztak, és az erdő felé néztek...

Amilyen kemény volt, félt is kicsit, hogy mindjárt ennyi is lesz, de a férfi pár pillanat után el is hátrált, felállította a lányt, és újra vadabb tempóra kapcsolva letépte a lány nadrágját, a lift falához szorítva felemelte és bámulatos hirtelenséggel beakasztotta neki...

Újra látta az út képeit, és újra hallotta a megnyugtató zenét. De most, mintha kívülről figyelte volna önmagát. Látta, ahogy a szemei összecsukódnak. Újra látta a fehér fényt, hallotta a csattanást, és érezte a fájdalmat minden testrészében. Majd felülről látott mindent. Látta öreg autóját, ahogy az árokban egy fának csapódva, használhatatlan roncsként hever...

Oly rövid az ember élete, észre se veszi és már gyerekei, családja van, akikről gondoskodni kell, és végül megöregszik, és újra róla gondoskodnak majd. Mért kell az életet szomorúan tölteni bárkinek is, mért nem lehet boldog mindenki, mért érünk rá mások életét megkeseríteni? Mert nem hiszem el, hogy nincs más dolgunk, amivel törődnünk kéne, más emberek életének tönkretétele helyett! ...

Egy nagy, kétszárnyú ajtóhoz értünk. David könnyedén kinyitotta, és előre tessékelt. Újabb előtérbe értünk. Két oldalt a falakat teljes egészében elfoglalták az ablakok, és a hozzájuk tartozó függönyök. Szemben újabb kétszárnyú ajtó volt. David rám nézett.
- Ígérje meg kisasszony, hogy soha, de soha nem próbál megszökni! Most megmutattam, hol juthat ki a legkönnyebben… De szeretném, ha nem élne vissza a bizalmammal… Igazán nem akarom úgy bántani…

Benyitottak a fürdőbe. Rémülten kaptam fel a fejem, pedig csak Gabriel jött vissza friss ruhákat hozva. Letette az egyik szekrénykére és már indult volna ki, amikor utána szóltam:
- Uram! Ha azt nem is mondja meg, miért, azt árulja el: hol vagyunk?
Gabriel tétovázva nézett rám. Kinyitotta az ajtót.
- Erdélyben. –jött a válasz, majd egyedül maradtam a kételyeimmel...

ám ez nem akadály. Kitűnően látok. Körbetekintek, majd megpillantom egy sziklának dőlve Őt. Odasétálok hozzá és nézem, ahogy pöfékeli a bagót.
- Régen nem okozott gondot, hogy nem vagyok vérfarkas csupán egy Félelf Methorp - elpöcköli a cigit, és magához von. Ismerkedik új külsőmmel, majd apró csókot nyom homlokomra.
- Valóban, de tudod, hogy ez volt akkor a vesztünk! ...

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú.
Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét és összeveszik valakivel.
Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent...

. Megcsókoltam a nyakát, mert ezúttal nem tudtam ellenállni bájos, szemet gyönyörködtető mosolyának. Szemei tükrében kérdőn néztem magamra, némi határozottságot színlelve. Tudtam, mire gondol: Te még nem csináltál ilyet... kis bolond. Na gyere. És a nyelvünk összeért...