Történetek - 36.oldal

- Nézd, Will, azt hiszem ez nem fog működni nekünk... - majd a reakciókat lesve bámult a lányra, aki köpni-nyelni nem tudott a meglepetéstől, de sértett női büszkeségét jó mélyen farzsebébe gyömöszölve cigarettát gyújtott és lelkesen helyeselni kezdett, mivel jobb nem jutott eszébe.
- Ezt már én is mondani akartam.
- Legyünk barátok... - próbálkozott Brad.
- Szivi, ne legyél giccses, búcsúcsók és tipli. Ennyi. Ne pörögjük túl a dolgot. Ez csak egy szakítás...
...

Az amazon értetlenül állt a sárkány előtt. Lelkiekben, már felkészült egy halálos viadalra. Most meg a bestia azt mondja neki, hogy mégsem akarja őt megölni? Gyanakodva nézett fel a szörnyetegre, majd egy kétkedő grimasz után ismét ráemelte fegyverét.
„Biztos, csak blöfföl” – gondolta. – „Ennyire ostobának nem nézhet!?”
Viszont a hüllő higgadtsága egészen mást sugallt a számára. Az amazon nem láthatta a szörnyeteg mimikáját, ami talán felfedte volna a valódi terveit...

Történetünk egy nem is olyan távoli bolygón játszódik. A vörös bolygón. Történt ugyanis, hogy a bolygó nem volt mindig forró, kihalt és élettelen. Virágzó életet alakított ki itt egy faj, melyet úgy hívnak: Neandertelensis. Fejlett hadi és gyógyászati technológiájuk lehetővé tette a hosszú háborúmentes életet. Fegyvereiket az esetleges támadóik ellen használták csak fel. Fajuk eredetének teljes tudatában új célok után kutattak. Vizsgálni kezdtek egy bolygót, mely épp csak kialakult és...

Miután leült az asztalhoz, bemutatkozik, majd neki is bemutatkoznak a társaság tagjai. Elmosolyodik, mikor meghallja a keresett személy szájából a nevet, mely a halál listáján szerepel hamarosan. De még nem tesz semmit, csak beszédbe elegyedik a többiekkel. Ráérősen, tudja jól, hogy nem menekülhet senki sem előle...

Magam vagyok. Egyedül. Szobám falai sötétednek. Ősz van. Csendes, aranyleveles ősz. Hol vannak a többiek? Csak magam vagyok. Egyedül. Barátok, emberek. Hol vannak ők! Barátok! Voltak egyáltalán? Látszólag. Mégis. Hol voltak, amikor bajban voltam? Elszaladtak. Mit csináltak, amikor nekem valami fájt? Magukról panaszkodtak. Jó kedvem volt. Elrontották. Szerencsés voltam? Irigyeltek. Barátok. Megpróbáltam. Nem sikerült. Elengedtem őket. Nem jöttek vissza. Hátra sem néztek. De már nem bánom......

El kell mondjam, mert sohasem sejthetted. Őrjítően szexi, ahogy a cigarettát a szádhoz emeled, és ahogy kifújod a nikotinszagú füstöt. A naplemenete is füstszagú. Gyönyörűek a kezeid, elég rájuk néznem és olyan vad gondolataim támadnak, hogy még te is belepirulnál, ha valaha meghallanád. A zene, amit hallgatsz, annyira te vagy, még ha nem is szól, úgy tűnik, mintha folyton körbelengene...

Elrepül. Mindig elrepül. Mikor? És hogyan? Áhh, kezdődik előröl az egész. De csak most lett vége. Hova lett? Megint újra az elejéről az egész felhajtás. Megint futhatunk utána. Már érzem a saját bőrömön is, hogy megint útra kel. Hűvösebb van, nem az a forró, száraz levegő. És hamar jön a sötét. Megint hideg lesz. Még neeeee. Még egy kicsit ne. Még van egy kis idő...

Eragonnak miközben férfivá ért, szerelem költözött a szívébe. A nő, ki elrabolta szívét Arya volt. Mikor Eragon először látta meg, már akkor beleszeretett, de valahogy nem akarta beismerni magának, hisz egy „halandó” és egy tünde kapcsolatot nem engedélyeztek. Arya maga sem ismerte el, hogy szereti a fiút, hisz mint írtam tiltották. Meg amúgy is mikor elértek Ellesmérába Aryát eljegyezte egy híres tünde, aki a hadsereg élén állt, Hedur. Eragont elkezdték kiképezni, így amúgy se nagyon...

- Zavaros, rövid részletek. Zöld villanások, sikolyok… aggasztó. Voldemort megpróbálta maga mellé állatíni a szüleimet, de ők dacolnak vele. A halálfalók erre fenyegetni kezdtek minket, hogy elrabolják Julie-t, felgyújtják a házat, meg csupa ilyesmi. Én leginkább Julie-t féltem. Persze a húgom meg tudja védeni magát, de a halálfalók… velük szemben nem sok esélye lenne. – A kezeibe temette az arcát, nagyot szusszant. – De hagyjuk ezt inkább, nem akarok erre gondolni. Mellesleg más bajom...

A Griffendél ötödikesei az átváltoztatástannal kezdtek, így Lily még jobban izgult, mint várta. A diákokat egyesével szólították be, de vissza egy sem jött. A lány ezt egy kicsit bizarrnak érezte ezt az eljárást, de nyilván az volt vele a cél, hogy ne tudják elmondani társaiknak a vizsgakérdéseket.
- Drale, Arthur! Elton, Danielle! – szólt ki a teremből egy komor, mély hang, és Lily megszorította szobatársnője kezét. A lány remegve sétált be a vizsgaterembe...