Írásaim

Na az ami nekem nincs. Vagy tán mégis? S ha igen, miért ilyen lehetetlen? A) Szerelmes vagyok
B)...

Hát milyen csodálatos ez e reggel! Aztán jött az első óra, valójába a nulladik óra majd jött a többi a maga sorrendjében. A sorrendben, amelyet egy számítógép állított össze. Azt mondják, hogy a computerek okosak. Hát az meglehet! De, hogy emberi érzéseik nincsenek, és hogy ők nem is kalkulálják bele a napi rendbe az emberei esetlenséget, az is tuti. Egyszóval érzéketlenek és kegyetlenek, de ez már két szó...

Leültek a kanapéra és koccintottak. A férfi a nőre koccintott, a nő pedig a lélek tisztaságára. A férfi mélyen a nő szemébe nézett és rá mosolygott. A nő visszamosolygott. A férfi büszke volt, mert délután óta ez volt a második mosoly a nőtől és tudta, hogy a nő nem szokott mosolyogni, és most mégis egy óra elteltével kétszer is. A férfi nem értette, hogy a nő miért nem mosolyog többet, hiszen csodálatosan mosolygott...

Nem volt tökéletes. Hogy is lehetett volna? Jelentéktelen barna kis semmiség. Ahogyan mások látt...

Ott állt a lány. Kezében barna kistáska, haja ki volt engedve, kecsesen omlott rá a vállára. Testt...