Írásaim

Év elején történt, amikor még mindenki örül egy kicsit annak, hogy iskola van.
A fiúk annak, mert láthatják a lányokat, a lányok meg annak, hogy a fiúkat…
Engem persze - mint az lenni szokott - csakis egy fiú kötött le. Neve nem fontos.
Igen nagy érdeklődéssel figyeltem mozdulatait, beszédét, modorát. Nem volt különösebben szépfiú, s mint társnőim ezt gyakran kifejtették, irtó bunkó volt...

Szerelmem

Miért kísértesz még ennyi év után is? Egy villanás. Egy pillantás. Csak így mutatod magad...

A második éjszaka nagyjából úgy kezdődött, mint ahogy az első. Lucien ismét vacsorával várta a szalo...

Egy sötét teremben találta magát. Meleg volt, és párás. A nedves levegő lassan átitatta ruháit.
Dideregni kezdett. Lassan megmozgatta tagjait, hogy a vér elkezdjen más tagjaiba is visszatérni. Feltápászkodott, majd apró léptekkel végigsétált a fal mentén. Végigtapogatta őket, s közben megtalált egy ajtót is. Semmi fajta fény nem jött be körülötte. Továbbhaladt, de nemsokára újra visszatért az ajtóhoz...

Itt ülök most gyönyörűen,
s pompa mindenütt.
Illatfelhő vesz most körül,
s a gyöngysor a nyakamon érzem lágyan legördül...

Még gondolkodom kicsit mielőtt belekezdenék................
Nem könnyű az ilyet csak úgy egyszerűen...