VÁMPÍRVADÁSZOK- Felkelések kora Alina nehezen

VÁMPÍRVADÁSZOK- Felkelések kora

Alina nehezen ébredt. A faház ablakán vakító napfény özönlött be, kívülről madarak éneke hallatszott. A lány rémálmából riadt fel. Ahogy kinyitotta szemét, egy sötét alakot pillantott meg, de rájött, hogy az nem más, mint Gaun Niffet, a felkelők vezére, a vámpírvadász. A művészien faragott asztalnál ült, s a féltett méreghordozót vizsgálgata, melyben a négy ősvámpír mérge kavargott.
- Mit akarsz azzal, Gaun? - Kérdezte rekedten Alina. Kitakarta magát, s felkelt. Ruhástul aludt el az este, mint a többi felkelő, ezt csak most vette észre. Gaun felemelte fejét.
- Alina, már fenn vagy? - Óvatosan visszatette az asztalra az értékes nyakláncot. - Azon tűnődtem, vajon visszaszerzik-e az embereim a méreghordozó párját? A háború már javában dúl, és csak idő kérdése, mikor olvadunk bele mi is. - Beleszántott hajába. Arca gondterhelt volt, apró ráncok barázdázták homlokát.
- Eddig minden rendben halad. Laurent herceg nem sejt semmit. - Bizakodott Alina. A vezér lehunyta szemét.
- Lehet, de szerte a felvidéken akadnak kémei. -Azonkívül, - folytatta - a vámpírok tudják, hogy nálunk van az ősök mérge, és biztosan sejtik, hogy ahhoz, hogy bevégezzük a küldetésünket, szükségünk van a másikra is! Xavert kellett volna küldenem, aki ebben a pillanatban is a vidéket járja, akkor nem kételkednék ennyire a sikerben.
- Jó vezető vagy, remek döntéseket hozol. Ha Xavert küldted volna, most én érezném azt, amit te.
Gaun furcsán nézett rá.
- Öh...szóval te... és... Vagyis Xaver feltétlen bizalmamat élvezi, és...az a feladata, hogy... rád, mint kívülállóra ügyeljen. - Nyögte ki nehezen, de nem tudta, miért is mondja ezeket. Alina nem válaszolt, mert hirtelen kicsapódott az ajtó. Egy fiatal, íjjal és tegezzel felszerelt fiú sietett be.
- Gaun, uram...a parancsnok visszatért! - Rebegte fáradtan, majd kishíján összesett. A vezér segédkezet nyújtott neki.
- Mi történt, miért vagy ilyen űzött? - A küldönc köhögött.
- Mert Xaver megsebesült, és követte őt a kentaur lovasság. Elpazaroltam rájuk minden nyilamat. Rengetegen vannak, hívd össze az íjászokat, közelharcban nem bírunk velük...Telran, a Dübörgő vezeti őket! - Gaun az ablakhoz sietett. A falépcsőn már felismerte Xavert. Két másik támogatta fölfele. Visszafordult a lány és a küldönc felé.
- Alina, tereld a földalatti bunkerba a gyerekeket és a nőket! Te, fiú, velem jössz, szerzek neked még nyilakat, aztán riadóztatjuk a csapatot! - Alina bólintott. Utolsó pillantást vetett rájuk, s a közeledő Xaverre, utána a másik ajtóhoz rohant, hogy teljesítse a parancsot.