Olyan furcsák vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír,az ajkunk nevet.
Egymásól azt hisszük boldog talán;
S mosolygunk egy-egy boldog szaván.
Közben nem is vesszük észre;
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe.
Legnemesebb gyémánt az,
Mely nem tűr magán karcolást.
Legnemesebb szív az; mely vérzik
Mintsem megsebezzen mást!
Ne lásson a fáytolon át
A kiváncsi tömeg.
De mutasd meg: Szívnek meghasadni,
Mosolyogva is lehet!!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
laci78:
huhh, igekötők rossz használat...
2024-09-26 16:00
Éva596:
Kedves kivancsigi13! Nagyon...
2024-09-25 13:23
kivancsigi13:
Ma jó napom van. Nem rég olvas...
2024-09-24 22:53
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...