Olyan furcsák vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír,az ajkunk nevet.
Egymásól azt hisszük boldog talán;
S mosolygunk egy-egy boldog szaván.
Közben nem is vesszük észre;
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe.
Legnemesebb gyémánt az,
Mely nem tűr magán karcolást.
Legnemesebb szív az; mely vérzik
Mintsem megsebezzen mást!
Ne lásson a fáytolon át
A kiváncsi tömeg.
De mutasd meg: Szívnek meghasadni,
Mosolyogva is lehet!!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...