„Ha vége, hát csókolj meg,

„Ha vége, hát csókolj meg, s isten áldjon, megtagadlak, már nem vagyok a tied, gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom, hogy ledobtam bilincseimet. Egy kézfogás még, töröld esküinket, s ha találkoznak sorsunk útjai, ne árulja el se szó, se tekintet, hogy a volt vágyból maradt valami. Most, bár szerelmünk alig-alig él, s ravatalnál zokog a hűség és, utolsót lüktet a szenvedély, s a tisztulás lefogja a szemét, most még, noha mindnyájan elsiratták, Te fel tudnád támasztani, ha akarnád.”