Állt az alagút szájánál,
körben, s benne eső szakadt,
szemeiből égető könny,
szájából rőt vér fakadt.
Csak térdre esett a sárban,
Vádlón az égre nézett,
Tekintete olaj, lángolt;
Utolérte a végzet.
Gyönge kézbe, fegyvert fogott,
mint életét, markolta,
hosszú haját süvítő szél
vérben tépte, szaggatta..
Érezte hogy nincs már tovább,
tán ennyi volt, ez a vége,
szép ruháján tiltó bélyeg
balsorsa pecsétje.
Csodák helyett bánatot lelt,
kérdésére halál felelt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-28
|
Regény
A Donovan Reklám dinamikus világában Katherine Manson keményen dolgozik, hogy bizonyítsa tehetségét,...
2025-02-27
|
Horror
Arra jutottam, hogy kevésbé finomnak kell lennem. Az ajkaimmal O alakot formáztam és a nyelvemet...
2025-02-25
|
Novella
Egy olcsó motelban szálltam meg, a mellet lévő kocsmában rágyújtottam egy vicces cigire és...
2025-02-06
|
Egyéb
Szomjas az éj, mint torkos vadak,<br />
patakhoz járulva megrontanak.<br />
Mély, puha árnyék,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?