Ziarah története (átdolgozás)

Állt az alagút szájánál,
körben, s benne eső szakadt,
szemeiből égető könny,
szájából rőt vér fakadt.

Csak térdre esett a sárban,
Vádlón az égre nézett,
Tekintete olaj, lángolt;
Utolérte a végzet.

Gyönge kézbe, fegyvert fogott,
mint életét, markolta,
hosszú haját süvítő szél
vérben tépte, szaggatta..

Érezte hogy nincs már tovább,
tán ennyi volt, ez a vége,
szép ruháján tiltó bélyeg
balsorsa pecsétje.

Csodák helyett bánatot lelt,
kérdésére halál felelt.