Állt az alagút szájánál,
körben, s benne eső szakadt,
szemeiből égető könny,
szájából rőt vér fakadt.
Csak térdre esett a sárban,
Vádlón az égre nézett,
Tekintete olaj, lángolt;
Utolérte a végzet.
Gyönge kézbe, fegyvert fogott,
mint életét, markolta,
hosszú haját süvítő szél
vérben tépte, szaggatta..
Érezte hogy nincs már tovább,
tán ennyi volt, ez a vége,
szép ruháján tiltó bélyeg
balsorsa pecsétje.
Csodák helyett bánatot lelt,
kérdésére halál felelt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?