Zavarodottság éjféli gongra

Éjféli gond reng most egyrecsak:
A fáradt világ takarja az eget
Ringat lázas homlokot, s
Egy búsan nyögő, méltón kéklő hegyet.

Lázas homlok mögött
Nyögő, bánattal telt sohaj hallatszik
S egy búgó hang azt mondja:
A megfáradt nagyvilág mélyen alszik.

Lázas homlok takarja lelkem
S halkan fölébe hajol a sötét;
Suttog bársony-kedvesen, s
Akkor lángoló szív a jó ellen vét.

Egy állandó élet-félelem
S lázas homlokon veríték csillog
Nincs tovább, csak fullasztó köd -
Csendesen rászáll a fáradság fölött.

Fullasztó köd mögött
Megbúvik az érzés, mely halni látszik
A sötét rekedten kacag.
S mögötte a Halál citerázik.