A félholdnak ködbe veszett a párja,
Imitt-amott feltünik az éjszakába.
Vörössen ragyog,s csepeg vére,
Ráhull a száraz,gondterhelt földre.
Ordit a csend, a bús magány,
Minden alak egy titokzatos árny.
Meggyúlt a hold,
S a Föld, mit véres kezével átkarolt.
Ég a magány, égnek az árnyak,
Eltűnnek:a csend, a titokzat, a tájak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
szerenella ·
Hibás a cím, a többi nem tetszett. :innocent:
Kovacsevics ·
Nem akarod kiadatni?Nagyon jó.
pirosho ·
:grinning: