Egy völgyben állva talált rám a Hold.
Nem is tudom talán tél este volt,
vagy ősz, esetleg nyár...
Mult, jelen közt elmosódó határ.
Mart a Holdfény, a kedves színezüst,
testemből hő illant, könnyű nyárifüst.
Álltam sok időn át.
Álltam időkristályba jegelve,
s ott álltam tavasszal, űvöltve
a vér diadalát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
A.