Olyanná válni, mint a víz…
Mely néha mocskos...
De idővel újra tisztul...
Folyni kicsiny mederben, mint egy patak...
Mely elé, ha szikla áll az nem okoz akadályt...
Kicsi vízcseppé omolva-
Szivárogni át a nagy úttorlaszon
S a végén homokból kifacsarva uj életre kelni
S új mederben hömpölyögni...
Végre egyszer nem engem sodorna az ár ,
Hanem én lennék, ki mindent visz egy életen át....
Könyörtelenül... halkan,
Csendben... csobogni...
S a cél előtt 2 lábra állni
És ha szemből fuj a szél, akkor talpon maradni!
Küzdeni a végsőkig...
Míg az utolsó erő…
Amíg az utolsó csepp víz kiszárad...
Nem menekülni...!
Célnál kitartva, s ha túl van a dagály...
Sikítva-rohanni és kiabálni hevesen...
Víztől nedvesen...
Fulladni a gyengeségtől -
S a homokban térdre hullva..
Nem sírva, csak mosolyogva -
Felnézni az égre azt mondva,
Hogy van isten - s van kegyelem - és van miért küzdenem...
Legyen ez az ÉLETEM!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások