Viszlát

Nem tudom, hogy merre jársz,
csak azt tudom, hogy engem többé nem látsz.
Elég volt a bánat a sok hazug szó,
minden napban csak egy pillanat volt jó.
Esténként mikor hozzám jöttél,
én boldog voltam te meg kinevettél.
Miért van ez így mert nem szeretsz tán?
De majd keresve se találsz rám.
Minden reggel mikor fölébredek elvarázsol a gyönyörű üzeneted,
ekkor rájövök nem most kaptam, én csak egy éve küldted még.
De ez tart életben hogy még szeretsz,
tán hogy nem felejtettél el a sok szép nap után.
Vágyakozva nézek, hogy egyszer talán minden a régi lesz,
de el kell felejtenem a sok hazug szót,
azokért csak sírni volna jó,
na viszlát édes galambom, csak ennyi a válaszom.