Világom látva éjszaka

Poharamba ürömmel kevert alkohol,
Templom, Torony, Menny, Pokol.
Az, ahol én járok, nem jár senki,
a célom ennyi: aludni, inni, enni.
Séta a sírok közt, éjszaka egyedül,
Nem szól senki, a harang felcsendül.
Rémalak üldögél az egyiken halkan,
Bűneim én már mind megvalltam,
Nem volt sok, de nekem épp elég,
Most nézem, poharam majd felét,
kiitták énelőlem, a rémalak lép elém.
Kéri ő is jussát, a kezét nyújtja felém.
Vajon mennyi a munka bére?
Vagy toljam erkölcseim félre,
S adjam neki életem egy részét?
Vagy törjem én ketté szét,
a megmaradt itallal a poharat,
S boruljon rám a hűs alkonyat?

Poharamba ürömmel kevert alkohol,
Templom, Torony, Menny, Pokol.
Istenek, ördögök én tőletek nem félek,
S botorkálok az elhagyott sírok között.
A korai nappal, tudatom is ébred.
Bűneim beismerni, aki papnak öltözött?
Kik hitehagyottan állnak gúnyájukban,
Vizet prédikálnak, s úsznak a borban.
Mennyit ér a hit? Mennyit ér az élet?
Sunyin, lyukba várja, míg más téved,
Szaladni, kürtölni a világnak szét,
S várja már kapzsin, olcsó bérét.
Papok, lovagok, álnok gyilkosok!
Nézd a szegény miért átkozott:
Letiport, kirabolt földet művelt.
A háború népektől mit követelt?
Gyarló lettem én is, mert ide születtem.
Beismerem, de a változásra törekszem.