Vad viharaival támadt ránk az évszak
Az évszak mely éppen olyan mint tavaly
Napokkal támad és vérködös estékkel
És minden percben új világot szül
Igen új világok s elrohannak mellettem
A múltmocsárban tátogó lárvák
Azokon csüng az én szemem
Kő és rónák és tengerek vélt ütközőpontján
Nyár önti borát ha eláll az eső
Egymásba font karokon átvágok
Szemeken rubin high tech álmokon
Mozgólépcső visz felfelé
A pláza színnyüzsgő csarnokában
Nem beszélhetek istenekről mert nincsenek
S minek beszélnék a gépekről mik mindenütt
A csókokat már leírták szépen
A kapcsolat pedig él csak másképp
Megfoghatatlan és szétfolyó
Darabok
Szemedben az egész
Gyönge illúziója
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások