Vad viharaival támadt ránk az évszak
Az évszak mely éppen olyan mint tavaly
Napokkal támad és vérködös estékkel
És minden percben új világot szül
Igen új világok s elrohannak mellettem
A múltmocsárban tátogó lárvák
Azokon csüng az én szemem
Kő és rónák és tengerek vélt ütközőpontján
Nyár önti borát ha eláll az eső
Egymásba font karokon átvágok
Szemeken rubin high tech álmokon
Mozgólépcső visz felfelé
A pláza színnyüzsgő csarnokában
Nem beszélhetek istenekről mert nincsenek
S minek beszélnék a gépekről mik mindenütt
A csókokat már leírták szépen
A kapcsolat pedig él csak másképp
Megfoghatatlan és szétfolyó
Darabok
Szemedben az egész
Gyönge illúziója
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások