Veszekedés...

Verset írok mostan,
Nem tudom még miről,
Talán már ott lappang,
Mélyen, ott legbelül.

Szomorú a szívem,
Akárhányszor nézem,
Könnybe lábad szemem,
Akárhányszor kérdem.

Összevesztem vele,
Megbántottuk egymást,
Fáj a szívem mostan,
S, gondolok egyet, s mást.

Azt mondta, hogy gyűlöl,
Hogy én bolond vagyok,
De én visszavágtam,
S, itt kezdődtek a bajok…

Szavak jöttek szavak után,
S, mire észbe kaptam,
Már a halállal szimulál,
S, érzem, itt bekattan.

Bunkónak hívom,
Esztelen hülyének,
Ő meg csak hallgat,
Maga tudja minek…

De én már sírok,
Érzem, itt végem van,
Belehalok már,
Ha nem vesz most komolyan.

Érzem itt vége,
Nem lesz már folytatás,
Nem lesz már békülés,
S, elmúló látomás.

Megutáltuk egymást,
Mostmár külön élünk,
Nem érezzük egymást,
S mindennek vége köztünk.

De majd még egyszer,
Talán ha érdekel,
Egymásé leszünk újra,
S kezdődik egy boldog éjjel…