Vers a halott fiúhoz...

Tudom,hogy nem láthatlak többet,
Mégis bizom a szerencsében...
Maradt a szívemben egy vágyálom,
Mi olyan sok fáljdalmat okozott.
Maradt egy pislákoló lángnyelv,
Mi megégette a szívemet...
Fáradhatatlan az én lelkem,
Várom azt a tündérkönnycseppet,
Mely álomvilágba repíthet engemet.
Milyen földöntúli csoda ez???
Most becsukom a szemiemet,
Majd kinyitom - Istenem,mi ez?
Lehetetlen, nincsen ilyen!!
Felfoghatatlan e jelenet :
Az ágyban fekszik,Én mellettem,
Éppen az előbb bújt be ide...
Derekamon kulcsolódik össze keze.
Csókra tartja ajkait,Istenem,
Megcsókolhatom,végre!!
Szorítom,olyan erővel,
Ahogy kitelík belőlem!
Annyira nagyon imádom,
hogy elengedni már sosem tudom!!
Látom - könnyezik a szeme,
Próbálom letörölni - nem megy,
Patakként folynak orcáján le
A csillogó vízcseppek.
Az én arcom is csillámlik
az öröm vízétől...kincsként folyik
le boldogságtól izzó arcomon.
Felülünk,dermedten nézem -
Nem láttam már nagyon régen.
Ez a perc örökké megmarad bennem.
Tudom,hogy ez egy álom,hiszen
A világba Ő többé nem jöhet.
Ez történt velem,
és a halott fiú szellemével.
Ő volt valaha a szerelmem,
de már régen elment tőlem.
Ázota minden áldott éjjelen
a csillagok felé visz engem.
Istenem,bárcsak élne!
Ne kellett volna eltemetni,le,
oda,le,annyira mélyre,
ahonnan felhozni már értelmetlen.
A szívem még nem emésztett meg,
Fájítod minden másodpercben.
Ne hagyj életben,Uram,kérlek,
A Mennyben akarok lenni vele....