Vérezni fogsz

Az éjjel sötét volt,
s a horizont oly távol!
Az arcomon éreztem a szelet.

Mikor elállt a zápor,
és a halál megölelt,
várom, hogy jöjjön a napkelet.

Jobbomon a paradicsom,
balomon az öngyilkosság.
Mikor már úgy érzem, minden hiába.

Mondd, nem látod
a bennem égő dühöt?
Vannak dolgok, tudnod kellene róla.

Tudod majd, milyen az
ha a mosoly az arcodon
semmit nem tud már tenni.

Nem lesz többé holnap,
a vágy szilánkossá törik,
ha reggel el fogok menni...

A hazugságok ágyán alszol majd,
felriadsz az éj közepén,
vérezni fogsz, vérezni.

Becsapom az ajtót,végre,
s leporolom magam,
mikor a mosolyod fakó már, s régi.

Égj lángokban és
felejtsd el a nevem,
míg a halál nem kopog ajtódon.

Mikor minden elhangzott,
és befejeződött,
és a levegő megakad a torkodon...

Behunyom a szemem,
a reggel lassan eljő,
nincs idő most a fájdalomra.

Hiányod örök marad,
s megőrülsz majd,
mintha fejbelőttek volna.

A hazugságok ágyán alszol majd!
az éjszaka közepén felriadsz!
sokat sírsz minden éjjelen.

A hazugságok ágyán fogsz aludni!
imádkozni fogsz kegyelemért,
s vérezni fogsz majd értem.