vége

szívem jelez, hogy még élek
de lelkem már könyörög, legyen már vége
belülről már rég elemésztett a fájdalom
kívülről már csak idők kérdése, és valóban meghalok

már nem táplálok reményeket
már nem kérek segítséget
már nem nyújtom ki a kezem
hogy elérjem lehetőségem

mikor beleestem a mélybe
még küzdöttem, bár félve
később már a fényt se láttam
ekkor tudtam, mekkorát hibáztam

nem tudtam, hogy nevessek-e
az életen csak átnézzek-e
nem tudtam, hogy felfogtam-e
hogy ez tényleg végzetem lesz

először és utoljára, egyben harcba szállva
kiontottam életem, mert nem bírtam a terheket
ha már az összes csatát elvesztettem...
legalább a háborút én nyerjem meg...

ereimből csak úgy ömlött a vér
mint belém annó a sok veszteség
egész testem csak reszketett
kivéve a lelkemet
mibe a fájdalom már be’égett....