Feledném mind, aki bántott,
már nem ütnék vissza.
Elhagynám, ki visszarántott.
– Hiányzol Attila!
Eltűnnék, mint aki gyáva,
elmennék oly’ messze;
nyomomat kutya se lássa,
szagom ne érezze.
Porba hullnék, hogy temessen
hűség újabb sírba.
Elégetném száz szerelmem.
– Itt vagyok Attila!
Túlélném magam, hogy lássam
sírom fölött engem,
túlélném magam, hogy ássam
sírom újra bennem.