Véga az álomnak

Megöl engem a vágy,
De véget ért az álom,
Nem jön már el soha,
Hiába szívből várom.

Nincsen már nappal,
Mi vágyakozással tölt el,
Nincsen már éjszaka,
Mikor álomba te ringatsz el.

Nincsen már örömöm,
Melyet téged látván élek,
Nem vagyok már semmi,
Csak egy halott lélek.

Egy halott lélek vagyok,
Mely nem érez és nem sír,
Ami maradt belőlem,
Az egy kopott kősír.

És egy korhadt fakereszt,
Mely a temetőben áll,
Nem néz rá senki sem,
S hamar feledésbe száll.