Fekete azóta az erdő,
Akkor éjjel fehér volt a hó,
Szikrázott minden felhő,
Velem vágtatott a ló.
Egy villanás csak az éjben,
Én sietve megálltam,
Ő csak állt ott a fényben,
És tudtam, eddig rá vártam.
Szárnyai fehérek, szeme kék,
Csak nézte, nézte a csillagfényt,
Álmomban még kísért a kép;
Nem láátam még ily szép lényt.
Lovam kidőlt alólam,
Elbuktam, a föld velem fordult,
Mit bántam én! Csak vártam,
Míg az angyal felém fordult.
Mosoly kúszott fény-arcára,
Csiilám-haja előbukott,
Hasonlatos holdsugárra,
S csak állt, mint szobor ott.
Hosszú volt e pillanat,
Csak szám párája mozdult,
Még messze volt a pirkadat,
S valahol egy farkas mordult.
Kezét a mellétől elvette,
Én csak akkor láttam,
Fény-ruhájáz vér szennyezte,
S beleremegett a lábam.
A farkas csak egyre morgott,
szemeben könnyek gyűltek,
Az angyal csak mosolygott,
A percek meg egyre teltek...
Azóta sötét az erdő,
Azóta nem láttam angyalt,
Kevés nekem az élő,
És egyre várom a hajnalt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások