Várom a hajnalt...

Fekete azóta az erdő,

Akkor éjjel fehér volt a hó,

Szikrázott minden felhő,

Velem vágtatott a ló.



Egy villanás csak az éjben,

Én sietve megálltam,

Ő csak állt ott a fényben,

És tudtam, eddig rá vártam.



Szárnyai fehérek, szeme kék,

Csak nézte, nézte a csillagfényt,

Álmomban még kísért a kép;

Nem láátam még ily szép lényt.



Lovam kidőlt alólam,

Elbuktam, a föld velem fordult,

Mit bántam én! Csak vártam,

Míg az angyal felém fordult.



Mosoly kúszott fény-arcára,

Csiilám-haja előbukott,

Hasonlatos holdsugárra,

S csak állt, mint szobor ott.



Hosszú volt e pillanat,

Csak szám párája mozdult,

Még messze volt a pirkadat,

S valahol egy farkas mordult.



Kezét a mellétől elvette,

Én csak akkor láttam,

Fény-ruhájáz vér szennyezte,

S beleremegett a lábam.



A farkas csak egyre morgott,

szemeben könnyek gyűltek,

Az angyal csak mosolygott,

A percek meg egyre teltek...



Azóta sötét az erdő,

Azóta nem láttam angyalt,

Kevés nekem az élő,

És egyre várom a hajnalt.