Várok...

Várok..., várok ameddig csak lehet,
várok, ameddig várnom kell,
várok, ameddig erőm kitart, s kitartok én is,
várok, ameddig a távolban valami is fénylik!
De meddig? Meddig várjak rád?
Meddig legyen csak emlék a mosolygós világ?
Meddig szeressek értelmetlenül, hasztalan?
Meddig follyanak a könnyek, s hulljanak a porba?
Meddig szaladjak? Milyen messzire még?
Hol van az, ahová a szerelem el nem ér?
Nem!...akármilyen távol vagyok,
tudodm, hogy senki sem hisz nekem...hiába szaladok...
a tiéd vagyok, akármennyire is nem akarom,
csak várok, és várok! Várok, hogy egy új napon,
karom újra átölel, és boldogok leszünk,
nagyon, nagyon!

2005. május. 5