Várok Rád

Első pillantásra megszerettelek,
S nem tudtam rólad levenni szememet.
Féltettelek, mint fa a virágát,
Ha jött a szél, s elvitte szirmát.
Te, csak Te voltál nekem a mindenem,
De téged nem érdekelt az életem.
Elhagytál engem egy másikért,
S hiába vártalak vissza én.
Sétálni mi együtt nem fogunk már,
Nem vágyunk egymás csókjai után,
Nem nézzük együtt a csillagos eget,
Idővel egyszer tán elfelejtelek.
Tudom, hogy nem jössz el többé,
S nem látlak már soha tán,
De megörzöm kettőnk örömét,
És örökké VÁROK RÁD!