Van hogy….

Van hogy úgy ébredek,boldog vagyok,
Minden jó a nap is ragyog;
Szinesnek láttom,az egész világot,
Mindenkit szeretek,mindenkit imádok.

De elég egy perc,s máris depis vagyok,
Csak csendet és magányt akarok;
Gondolataim a semmibe vésznek,
Csak bánatot és fájdalmat érzek.

Probálok kitörni,de sehogy sem tudok,
Probálok küzdeni,de mindig el bukok;
Nem tudok fel állni,végleg padlót fogtam,
A depresszió legyőz,úrrá lesz rajtam.

A család és a szeretet,mindig erőt adott,
A sok törödés,mit szivem töllük kapott;
Ők kitartottak mellettem,a hosszú évek alatt,
Szívemben most mégis,csak egy érzés maradt.

Feladni mindent,a jelent a múltat,
Befejezni végre e gyötrelmes útat;
Az élettel ugyis örök harcban állok,
Szívemben csend,és elérhetetlen álmok.

Nem akarok tovább,álmokat kergetni,
Könnyem és fájdalmam,mosoly mögé relyteni;
Húzz a mély,egyre messzebb jútok,
A gondokon át törni,én már nem tudok.

De ameddig birom,addig itt leszek,
S a szereteimért mindent megteszek!