Nem tudom szavakba foglalni, amit érzek,
Üres vagyok, mint fa nélkül a kéreg.
Vergődöm, mint a galamb szárnya nélkül,
Elpattant valami legbelül.
Nem tudtam, hogy a lejtőn nincs megállás,
Hogy szerelmed maga a földindulás.
Kicsit későn, de ráébredtem erre,
S ekkor a szívemet végleg betemette.
Tudd meg hát, -de nem, majd meglátod,
Szívem Téged el nem hagy,
Ő vigyázza álmod.
Mert magadhoz láncoltál, mint foglyot a foglár,
S a bilincsnek kulcsát messze elhajítád.
A szerelem fájó, mert nem lehetsz az enyém,
Csak kínoz, gyötör a fölösleges remény.
Tudom, hogy e érzés hiábavaló,
De kárpótol mindenért -a való.
Minden Veled töltött perc,
Mint csillag az égen,
Úgy ragyog kedvesed szerelmes szívében.
S ameddig egyetlen ilyen csillag is ragyog,
Addig a fájó reményt soha fel nem adom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások