Remeg a toll kezemben,
Könnyek gyűlnek szememben.
Sercegés kíséri írásom,
Lehet, a saját sírom ásom...
Nem érdekel, muszály, tudnom kell,
Érzésem vajon viszonzásra lel??
Kérlek légy velem őszinte,
Mond el nekem, hogy szeretsz-e??
Én szeretlek, s ezt Te is tudod,
Ennek tudatában add válaszod!
És kérlek mond el azt is nekem:
Jelentek-e valamit Neked??
Vagy egy senki vagyok szemedben??
Ha igen, megértem, csak mond el.
De, ha jelentek valamit Neked,
Nézz szemembe, s mond: igen, szeretlek!
Ha válaszod nem, megérteném,
De a rossz is jobb a lehetnél.
Bármit is fogsz majd mondani,
Egy érzést nem tudsz megtagadni.
Sohase felejtsd el kérlek,
Hogy az érzés, melyet irántad érzek,
Az a szerelem, jól tudom,
Érzésem mindig vállalom.
És sosem foglak elfeledni,
Más lányért elveszteni,
Téged, ki a világot jelenti nekem...
Szeretlek édes egyetlenem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Ez édes volt, valamikor én is voltam ilyen reménytelenül naív, az idő mindent megoldott, csak, hogy a szokásos közhelyes sablonnál maradjak.
Én ezt nem versnek neveném a szó valódi értelmében, viszont rosszat meg nem akarok rá mondani. :blush:
Először is, köszönöm szépen a hozzászólásodat. Igen, ez valóban nem vers, hanem inkább (szerintem) a mostani érzéseim verses alakban történő megjelenítése:D (nah, jó, ez 1 picit meghatározós jellegű volt:D)
Egyébként ez az első művem, azaz nem az első, csak az első olyan, amit ide feldobtam.
Sajna nálam ez nem idő kérdése, vagy talán igen, még nem tudom...
Viszont én is olvastam már, nem is egy művedet, és mindegyik nagyon tetszik, gratulálok hozzájuk:)
További szép napot,
Untouchables